Miközben a hivatalos procedúrák miatt vontatottan haladt az egyesület megterem­tése és a nyilvántartásba vétele, féléves – közös elhatározással – első nagyobb, bemutatkozó rendezvényünk szervezéséhez kezdtünk. Sok-sok egyeztetés és fáradozás után támogatóink, segítőink jóvoltából 2009. június első felében 3 napos sikeres rendezvénysorozatot szerveztünk. A siker biztosítéka mindenekelőtt a kiváló és jeles előadói gárda volt.

Bognár Zalán dr. történész, a Károlyi Gáspár Egyetem adjunktusa, Magyaródy Szabolcs Corvinus Könyvkiadó (Kanada) tulajdonos igazgatója, Máthé Áron történész, Terrorháza Múzeum munkatársa, Molnár Erzsébet dr., a Miskolci Egyetem adjunktusa, Molnár D. Erzsébet történész, Beregszászi II. Rákóczi F. Főiskola tanára, Stark Tamás dr. az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársa, Olofsson Placid Károly dr. atya, bencés szerzetes, Gulág – túlélő, Szalkai Zoltán újságíró, dokumentumfilmes, Várdy S. Béla dr. prof. Duquesne University Pittsburgh, Pennsylvania, USA, Várdy Huszár Ágnes dr. prof. Duquesne University, Pittsburgh, Pennsylvania, USA, Ö. Kovács József dr., Miskolci Egyetem docense, Szekeres Imre Gyula nyugdíjas, Gulág – túlélő, Zsiros Sándor ny. tanár, a Társaság elnöke.
Rendezvényünk első két napja az ismeretterjesztési célkitűzéseinket szolgálta.

Június 11

A sorozat első napját az ifjúságnak szenteltük a Miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium szép előadótermét teljesen megtöltő diákok és felnőttek nagy figyelemmel, őszinte érdeklődéssel nézték, hallgatták végig az előadásokat, a változatos 4 órás műsort.
Szíves támogatónk, P. Forraí Tamás igazgató úr bevezetője után megérdemelt sikert aratott a két idős túlélő, Szekeres Imre Gyula és Olofsson Placid atya „vallomása”.
Szekeres Imre Gyula a most ötödik kiadást megélt Nyolc év rabmunka a Szovjetunió vorkutai lágereiben című könyvében leírtakat elevenítette fel az idő megszabta rövidséggel. Őszinte szívvel, tárgyilagosan szólott a megélt rabszolga táborbeli rettenetekről, a rabok közötti ”karrierjéről”, arról, hogy honyhára kerülhetett, sőt szorgalma, ügyessége, becsülete révén egyik vezetője lehetett a sok ezer fogoly étkezését ellátó rabkonyhának. Ez az életét mentette meg.
A vallomása végén elmondott Papváry Elmérné által írt Hiszekegy a fiatal hallgatóság között is hatalmas sikert aratott.
Megrendítő hatással volt a fiatalokra az a 20 táblából álló színes fotókiállítás, melyet Ny. I. Getman Gulagot túlélt orosz festőművész alkotásaiból válogatta magyar barátja, Sze­keres Imre Gyula.
Ugyancsak kiemelkedően sikeres volt Olofsson Placid atya emlékezése a Gulagon töl­tött évekre. Pazar előadásban szólott a rabszolgatáborok életéről, a szenvedésről, éhezésről, a megaláztatásról, mely minden rabságba hurcoltnak osztályrészéül jutott, de mindezt élete 90 életévén is túljutott örök optimista lélek iróniával, gyakran magát sem kímélve Isten áldotta derűvel, finom humorral mondta el úgy, hogy a hallgatóság, a diákság végig nagy derűvel élvezte a feledhetetlen előadást (Tizenharmadik – !! – kiadásban is megjelent A hit pajzsa címmel az atya életét bemutató remek könyv, melyet Ézsiás Erzsébet írt meg az atya vallo­mása alapján.)
A Miskolc környéki „felszabadító” harcokról, és  ezek után bekövetkezett szovjet hadifogoly- szerzési akciókról  beszélt Zsiros Sándor  A front alatt címmel megjelent könyve alapján.

Június 17-én

a második napi rendezvény, melyet ugyancsak ismeretterjesztő jelleggel szántunk a város felnőtt lakói számára. Ezt a késő délutáni, esti órákra szervezett előadássorozatot ugyan a jezsuita gimnázium égisze alatt, az ő támogatásukkal szerveztük, de a belvárosban lévő, a református egyház gondnoksága alatt álló Nyilas Misi Ház művelődési épület-komplexumának előadótermében 40-45 fős hallgatóság jelenlétében.
Az est folyamán igen tartalmas, az ismeretterjesztés szintjét is meghaladó tudományos igényű előadások hangzottak el.
Magyaródy Szabolcs úr A „bűnös nemzet” titulus nyomán keletkezett méltatlan hazugságokról szólott, Dr. Várdy Huszár Ágnes prof. Magyar nők a Gulagon címmel tartott előadásában az elhurcolt magyar nők sorsát, megaláztatását, megrázó példákkal tárta elénk.
Stark Tamás: A kommunizmus el nem ismert áldozatai: a magyar hadifoglyok címmel többek között arról is szólott, hogy a harcok közben fogságba került foglyokon kívül a kommunizmus áldozatának kell tekintenünk a hadifogoly-táborokban a sok ezernyi elhurcolt, elpusztult nő­ket, férfiakat is.
Dr. Várdy Béla professzor előadásában észrevételeket tett a magyarországi Gulág – kutatá­sokhoz. Mindenekelőtt azt, hogy mindezideig szegényesek, elégtelenek és eredményeik a köztudat elől háttérbe szorítottan létezhetnek csak.
Az előadás után A kommunizmus áldozatai címmel összeállított angol nyelvű dokumentumfilm vetítésére került sor.
Sikeres, tartalmas előadások voltak,   a hallgatóság érdeklődéssel hallgatta az előadó­kat 3 órán át.
A zsúfolt programú estéből azt a tanulságot is le kell vonnunk, hogy nem célszerű ke­verni a konferenciák és az ismeretterjesztés metodikáját. Nem hasznos, ha 3-4-5 nagy tudású tudós ember előadását egymás mellé tesszük, akik aztán szünet nélkül – rendszerint kicsúszva az időkeretből – több órán át tartják tartalmas előadásaikat.

Június 18-án

került sor a meghirdetett konferenciánkra a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézete „Kék termében”.
Az Intézet igazgatója Dr. Gyulai Éva megnyitója után
Dr. Bognár Zoltán Magyarok a magyarországi hadifogoly-táborokban (1944-45) címmel tartott előadásában a Gulag – téma azokra a kevésbé ismert vagy ismeretlen részleteire ve­zette el a hallgatóságot, melyet az ország területén a „felszabadító harcok” alatt és után a szovjetek (és kisebb számban a románok, valamint a bolgárok) által létesített fogolytáborok jelentettek. A táborokról, elhelyezésükről, a fogolyszerzés módjairól hallottunk érdekes, sok új ismeretet közlő előadást Dr. Bognár Zalántól
Stark Tamás előadásában (Hadifoglyok vagy kényszermunkások?) azt a kérdést vála­szolta meg, hogy a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok, civil férfiak és nők közül elhal­tak vajon a kommunizmus áldozatai lehetnek-e? A tamáskodó kérdések nemcsak Magyaror­szágon, hanem külföldön is számtalanszor előkerülnek, akár nemzetközi fórumokon is. Az elő­adó sorra vette azokat a próbálkozásokat, melyeket nemzetközi szinten igyekeztek megfogal­mazni, emlékeztetni a kommunizmus bűneire, de mindezideig nem sok sikerrel. Külön figye­lemmel hallgattuk a számszerű adtatok között a Miskolc – diósgyőri elhurcolások adatainak közlését.
Élvezetes, nagy felkészültségről tanúskodó előadását mind a szakemberek, mind a „civil” hallgatóság nagy figyelemmel hallgatta.
Dr. Várdy Béla prof. színes előadásában sok példával illusztrálva beszélt arról, hogy a Gulág-kutatás, Gulág – történet ismerete mennyire háttérbe szorul a köztudatban, iskolákban, egyetemeken, Amerikában is, de ez a helyzet a Szovjetunió utódállamaiban is. Ugyanakkor a holokauszt ismeretét iskolákban tanítják, kutatására tanszékek, intézetek, támogatott folyóiratok állnak a kutatók rendelkezésére.
Nem ezt hibáztatta, hanem, hogy a Gulag – kutatásnak Amerikában sincsenek intézményei, tanszékei, tulajdonképpen nincs szisztematikus kutatás. Ennek következtében igen gyenge dolgozatok is napvilágot láthattak az elmúlt évtizedekben, másrészt viszont egyéni kutatók igen színvonalas, nagy jelentőségű munkáikat jelentettek meg Amerikában (A. Applebaum, Hollander Pál és mások). Beszélt a professzor úr a nyugat- európai értelmiség néhány elismert képviselőjének Sztálin imádatáról (Thomas Mann, Anatol France).
Megdöbbentő adatokkal, ismeretekkel szolgált hallgatóinak arról, hogy ezrével voltak a Gulágokon amerikai foglyok is. Nagyobb részt azok, akik a második világháború során német fogságba estek, majd táborukat a szovjetek „felszabadították”, de mindenestül a Gulágra hurcolták őket. Méginkább meghökkentő volt annak a közlésnek a tartalma, miszerint a 1929-33-es világválság idején tömegével mentek el jó szakemberek a Szovjetunióba. Kaptak ingyenes orvosi ellátást, lakást, magas fizetést – ígérték, majd a háború közeledtével összeszedték a külföldi szakembereket és a Gulágra deportálták őket. A professzor délelőtt elhangzott előadásának ezt a részletét érdeklődéssel, mégis hitetlenkedve hallgattuk. (Akkor még nem tudtuk, hogy még aznap meglepő bizonyítékokat hallhatunk és olvashatunk erről délután egy, a világválság miatt a Szovjetunióba „emigrált” miskolci zsidó család sarjától).
Máthé Áron Málenkij robot, az elhurcolások hazai felelősei címmel megtartott előadása is a Gulág – történelem kevésbé ismert részletét tárta fel a hallgatóság előtt. Bevezetésképpen szólt arról véleményéről, mely szerint kezdetben a nagytömegű elhurcolások egyik célja a népesség ideológiai átkovácsolása is lehetett.
Általános történelmi jelenség, hogy a hódító nagyhatalmak helybeli erőkkel igyekeznek a közigazgatást, a közbiztonságot megszervezni, fenntartani.
Voltak-e az elhurcolásoknak magyar segítői? – tette fel a kérdés az előadó.
Voltak, bár számukat megközelítően sem ismerjük.
Visszaemlékezések és dokumentumok beszélnek arról, hogy a szovjetek mindenhol arra törekedtek, hogy szinte a harcok után nyomban a kommunista párttal szimpatizáló személyekből hozzanak létre egy csapatot. Ezek voltak a karszalagos policok vagy policájok. A városokban igyekeztek a rendőrségre építkezni, de Budapesten nagy bajban voltak, mert több   ezer rendőrt az oroszok az utcáról összeszedve vittek hadifogságba. Szólott az előadó a Miskolc környéki „segítőkről”, a magukat ellenállóknak kikiáltó MOKÁN – Komité kis csapatáról, mely kezdetben 15-20 főt tett ki, a harcok után 120-200 fő vallotta magát Mokán – tagnak. Ez az előadás is a Gulág- történelem oly részletét célozta meg, amely nem csak a „nagyközönség, de a szakemberek előtt is kevésbé volt ismert.
Molnár. D. Erzsébet a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola doktorandusa volt a következő előadó. A fiatal tudós a rövidre szabott időben is átfogó képet adott a Kárpátalján élő magyar lakosság kálváriájáról. Beszélt arról, hogy amikor 1944. nyarán a front a Kárpátok előterébe érkezett, akkor a Kárpátokban az u.n Árpád-vonal modern harci technikával is jól felszerelt, megerősített védőrendszer volt. A románok 1944. augusztusi kiugrása révén a II. Ukrán Front a Kárpátokban védő egységek hátába került. A harcok során azonnal megkezdődött a lakosság elhurcolása. Főleg a magyar lakosságot sújtotta ez, majd a „málenkij robot” -nak ismert, hazugságra alapozott „begyűjtés” szedte áldozatait. Az előadó szerint nagy tömegű elhurcolások indítéka nemcsak a munkaerőhiány, hanem okok között ott szerepelt a tömegek tudatának átformálása is. Erre utalnak az 1960-as években végrehatott deportálások is.
Nem tudjuk hány kárpátaljai magyart hurcoltak el különböző okkal vagy ok nélkül. Azt sem, hányan pusztultak el. Pusztán nemzetiségük miatt. Sokan, hiszen már a rettenetes gyötrelmeket okozó utaztatás során is hullottak az emberek. Nem lehetett szó felmérésről, kutatásról. A legutóbbi időben kérdőíves felmérést indítottak el, ennek eredményeire támaszkodva, alapozva, szomorú példákkal is illusztrálva mutatta be röviden, de hatásos előadásában az elhurcoltak sorsát a lágerekben.
Ö.Kovács József dr. a Miskolci Egyetem docense  előadásában (Az erőszak tapasztalat és emlékezete) szólott arról, hogy ő mintegy,tíz éve foglalkozik a jelenkor kutatásával, elsősorban az 1945- 1960 közötti időszak politikai diktatúráinak elméleti és gyakorlati tapasztalataival. Így került kapcsolatba a Gulág – témával, de nem csak e téma történetével kíván foglalkozni, hanem társadalomtörténeti indíttatásból a hogyanra, a miértre keres választ. Hogyan és miért jöhettek létre e társadalmi anomáliák.
A társadalomtörténetnek az a sajátossága, hogy nemcsak kifejezetten eseménytörténetet fogalmaz meg – mondta -, hanem kölcsönöz érveket, argumentumokat a „szomszédos” szaktudományoktól is, pl. a történelmi antropológiától (szabályszerűségek, törvényszerűségek) irányához adnak segítséget.
Majd  egy 2004-ben  tankönyvben megjelent – az előadó véleménye szerint- hibás nézetekre keresett választ, vitaalapot. Távolabbról, általánosság felől indítva kritikus érveit.
Ezután a Gulyás- testvérek híres-nevezetes Málenkij robottal foglalkozó dokumentum filmjéből vett példákkal, történetekkel érvelt egyes kutatóknak, előadóknak az erőszak történelmi értelmesei ellen vagy éppen  egy-egy más felfogás mellett.
Dr. Molnár Erzsébet a Miskolci egyetem angol tanszékének adjunktusa a Gulág-irodalom fordításának gondjairól szólott. A színes, irodalmi idézetekkel tarkított jó hangulatú előadásban szólott a tolmácsolás, fordítás (műfordítás) általános problematikájáról, középpontban a magyar nyelv kiválóságáról, szépségéről és a más nyelvekhez viszonyított értékeiről, s ebből eredő tolmácsolási gondokról, a Lejter Jakabok okozta veszélyekről. Igazolásul Reményik Sándor, Karinthy Frigyes, Anatol France, Brassai Sámuel és más nagyságok vallomásait idézte.
Speciális gondot jelentenek a Gulág témájú szövegek, dolgozatok, könyvek fordításai. Azért, mert ezeknek a szövegeknek helyes tolmácsolása olyan háttérismereteket is feltételez, mint katonai, harcászati fogalmak, szakszavak, hiszen a téma indítása minden esetben a háborúhoz, a harcokhoz kötődik. Ugyan így a fogolytáborokban kialakult orosz eredetű „zsargon”  a magyar , angol vagy német nyelvbe történő  átültetése, értelmezése, pl: ( hadbíróság, kaput (’ halál, halott’) szoldát, GULAG, NKDV, SZMERS (’katonai elhárítás’) kápó, bárisnya, invalidus (’ nem dolgozó’), SARASKA (tudósok kényszermunkatábora). És így tovább végtelen számban sorolhatóan.
Ezután a program szerint vita, eszmecsere kezdődött a jelenlévő hallgatóság és az előadók között. Ez az élénk eszmecsere – az időből is kicsúszva – mutatta a konferencia sikerét, hiszen az itt elhangzott előadások mindegyike a közönség, sőt a Gulág – témákban jártas szakemberek előtt is kevéssé ismert, vagy éppen egyáltalán nem ismert részletek nyomán parázslott fel a vita, a tartós  az eszmecsere.
Ott is, majd a vita után is a jelenlévők – akikkel módunk volt beszélni –  amellett álltak ki, hogy a konferencia anyagát teljes egészében ki kellene adnunk a magunk és a szélesebb társadalom hasznára.

Vlagyimir Rott
A konferenciához kapcsolódva szólnunk kell még egy rendkívüli eseményről. Már foly­tak a konferencia délutáni előadásai, amikor a miskolci Megyei Könyvtártól telefonon kérdés érkezett, nem fogadnánk-e egy félórára 1929/33-as válság idején Szovjetunióba emig­rált miskolci származású Róth  izraelita család  leszármazottját, Valgyimir Rottot, aki ezen a napon Moszkvából  könyvbemutatóra érkezik Miskolcra, apja Gulágon – töltött éveinek iro­dalmi dokumentumaival.
Mi szívesen fogadtuk a rendkívüli vendéget. Azért is, mert céljaink között szerepel a Gulág – történelem elhallgatott, eltitkolt, részleteinek kutatása, eredmények közzé tétele. Ezek között ott szerepel a magyar izraeliták (magyarországi zsidók) szovjet Gulág- táborokba való elhurcolásának kutatása, felderítése. Tízezrekről van szó, akikről nem beszé­lünk, csak a holokausztról hallhattunk.
Emlékeztünk, délelőtti elhangzott Dr. Várdy Béla prof előadásának meghökkentő részletére, mely szerint sok amerikai állampolgár (szövetséges!) kerül különböző okkal a Gulag rabszolga táboraiba. Vlagyimir Rott (így ferdítették a családnevet a Szovjetunióban) a Oroszországban született, ma Amerikában (Kanadában) élő menekült, igaz magyar ember. Tört magyarsággal, Placid atyához hasonló szellemességgel, humorral, sok iróniával, a szemtanú hitelességével beszélt.

Zsíros Sándor